Megszületett első waldorf babám Hajnácska.
Nehéz szülés volt. Hónapokig tologattam a hozzávaló anyagokat jobbra-balra, balról –jobbra. Aztán egyszer csak rászántam magamat.
Hát elég sokat kínlódtam vele. A leírás szerint készítettem el fejét…….egyből hármat is, mert hiszen azt gondolta az emberfia(lánya), ha többet csinál meg egy-egy részből, akkor kis rutint szerez benne, és egyre jobb lesz.
Hát vagy én olvastam rosszul a leírást, amit a praktikában találtam, vagy az nem jól lett leírva…..Mindenesetre az első három fej sztem túl nagy lett, így most ott sorakoznak a waldorfos dobozom tetején, szegény kis torzók…..
A méret nagysága akkor ütközött ki leginkább, amikor a testét varrtam hozzá. ….Hát mit mondjak, kész katasztrófa lett az egész….a megadott szabásminta alapján, olyan kis vékony test lett, mintha szegény egy kis éhező etióp kisgyerek lenne….
Ráadásul nem is szálirányba varrtam (én bolond, nem figyeltem rá), így még tömésnél sem tudott meghízni szegény……na szóval, mire eljutottam egy új fej, és test készítéséhez, saját szemmérték szerinti alakításához, amiből végülis megszületett Hajnácska, addig elég rögös út vezetett.
Na mindegy, tanulásnak ez az út is remek volt…..reméljük a további egyre könnyebb lesz.
Nagylányomnak így is tetszett, rögtön ölelgetni kezdte, és megkérdezte neki adom-e?(18 évesJ)….
Ha más nem szereti meg, se a Meskán, se az Etsyn……akkor Bogira vártJ….